A búzadara, közönséges lánykori nevén gríz, nálunk leginkább a gyerekek kedvencében, a tejbegrízben népszerű. Egyébként hasonlóan készül mint a liszt, csak más finomságúra őrlik a búzát, vagy más gabonát, amelyből szintén származhat, aztán átszitálják. Ugyanakkor a gríz nemcsak Európában része a hétköznapi főzésnek, Indiában és a Közel-Keleten is gyakori hozzávaló, az arab országokban, Görögországban, Törökországban pedig a jellegzetes, szirupos édességek és halvák nélkülözhetetlen alapanyaga.
De hogy visszakanyarodjak Európához, Németországban nincs háziasszony, aki ne ismerné a grízflammeri, vagyis a GRÍZPUDING receptjének valamilyen változatát. Én is gyakran csinálom, és annyit változtatok csak rajta, hogy a tejbe darált mogyoró is kerül, amelynek az ízét a puding aztán szépen átveszi.
Tehát fél liter tejet felforralok 10dkg cukorral, csipet sóval, fél narancs reszelt héjával és egy vaníliarúd kikapart magjaival. Hozzáadok 7,5 dkg grízt és 5 dkg pirított, durvára darált mogyorót, aztán néhány percig, állandó kavarás mellett főzöm, hogy besűrűsödjön. Még melegen belevegyítek 10 dkg cukrot, aztán félreteszem. Ha langyosra hűlt, hozzáadom 1 tojás sárgáját, a fehérjét pedig kemény habbá verem, és óvatosan összeforgatom a masszával. Ideális vendégváró desszert, mert ezután hideg vízzel kiöblített formákba töltöm, és minimum 6 órára hűtőbe teszem. Tálaláskor a grízflammerit kiborítom a formákból, és csokoládé-, vagy gyümölcsmártással, például feketeribizli-mártással kínálom.
|
