A mazsola nem más, mint töppedt, aszalt szőlő. Különböző méretű, színű és sötétségű lehet, attól függően, hogy milyen szőlőfajtából készül. Persze ennek megfelelően az íze is eltérhet, a visszafogottabbtól egészen a pikáns savanykásig. Általában napon szárítják, és édességét a koncentrált cukortartalomnak köszönheti. Egyik legfinomabb fajtája a nagy szemű aranymazsola, ezt azonban gyakran vegykezelik annak érdekében, hogy megtartsa mutatós, arany színét, tehát vigyázat, itt is igaz, hogy a csúnya néha értékesebb a szebbnél.
A magyar konyhában a mazsolát inkább sütéshez használjuk, kuglófok, túrós sütemények nélkülözhetetlen eleme. De az arab és a mediterrán konyhákban azonban gyakran sós ételekbe is teszik - húsokhoz, salátákhoz, kuszkuszhoz.
Nekem az egyik toplistás mazsolás ételem jellegzetes katalán fogás, de Olaszországban sem ismeretlen, csak annyi a különbség, hogy akkor mandula helyett fenyőmaggal készül.
Annyi az egész 10 dkg nagy szemű mazsolára ráöntök 1 bögre forró vizet, lefedem, és kb. 10 percig állni hagyom, hogy megszívja magát és megpuhuljon. Közben 10 dkg mandulát száraz serpenyőben aranyszínűre pirítok, majd durvára vágom. Félreteszem, aztán ugyanebben a serpenyőben 3 evőkanál olívaolajat hevítek, és megfonnyasztok rajta 1 csokor finomra szeletelt újhagymát és 2 gerezd aprított fokhagymát. Miután a mazsola megpuhult, előkészítek jó fél kiló spenótot: váltott vízben alaposan átöblítem, ha kell, lecsípkedem a szárát. Ezután a megpuhult hagymához hozzáadom a lecsöpögtetett mazsolát, a pirított mandulát, átforgatom, és rádobom a spenótot. Csak rövid ideig párolom, épp annyi ideig, hogy kissé összeessen, de ne fonnyadjon meg teljesen. Végül só-bors, egy csipetnyi chilipehely, és megvan a fenséges köret húshoz, vagy vajas pirítóssal az egészséges, könnyű vacsora.
|
