A müzlit eredetileg kórházi betegei részére fejlesztette ki egy neves svájci orvos, bizonyos Maximilian Bircher-Benner. Ez az 1900-as évek környékén történt, azóta az akkori diétás fogásból népszerű és elterjedt reggeli lett. A feltalálóról elnevezett, ún. Bircher müzli egyébként német nyelvterületen ma is kedvelt, ehhez az előző este beáztatott zabpelyhet reszelt almával, mézzel és kevés tejszínnel keverik. A müzli általános érdeklődésre a 60-as évektől kezdve számított, amikor megnőtt az egészséges étkezés iránti igény. Nem véletlenül, hiszen összetevői a szervezetünk számára nagyon fontosak. Többnyire zabpehelyből, szárított gyümölcsökből, magokból áll, de kerülhetnek bele fűszerek, vagy más gabonafélék is. A ropogós müzli annyiban különbözik a natúrtól, hogy általában édesített, és meg van sütve. Fogyaszthatjuk hagyományos módon, reggelire -tejjel, vagy joghurttal keverve, de akár könnyű desszertek részévé is tehetjük.
Nekem az jön be a legjobban, amikor ŐSZIBARACKOS JOGHURTKELYHET készítek belőle.
Ehhez meghámozok fejenként 1 érett őszibarackot, eltávolítom a magját, és felkockázom. Utána 1 evőkanál mézzel és 1,5 dl krémes joghurttal összepépesítem, majd hozzáadok 1 kávéskanál reszelt citromhéjat meg 1 csipetnyi őrölt kardamomot, amelyet közel-keleti élelmiszereket árusító üzletekben vagy bioboltokban kapni, és enyhén kámforos, hűs íze fantasztikusan jól passzol az őszibarackhoz. A kardadmomos-őszibarackos krémet aztán poharakba töltöm, megszórom 2-2 evőkanál ropogós müzlivel, és máris lehet enni. Egészséges, finom és különleges.
|
