„Csicseriborsó, bab, lencse, fekete szemű menyecske" - mondja az ismert gyermekdal. Nagyjából idáig terjed hazánkban az Elő- és Közép-Ázsiából származó csicseriborsó ismerete. Pedig érdemes megismerkedni vele, hiszen igen gazdag fehérjeforrás, és kellemes, dióra emlékeztető, ám nem túl karakteres íze kiválóan alkalmassá teszi bármilyen fűszerrel való ízesítésre. Sokoldalúan használhatjuk fel. Készíthetünk belőle akár levest, akár vegetáriánus egytálételt, lisztjéből pedig kenyér- és lepényféléket süthetünk. Ha friss csicseriborsót használunk, 8-10 órára mindenképpen áztassuk be, és számítsunk viszonylag hosszú főzési időre. Ha tehetjük, konzerv formájában vásároljuk meg, így munkánkat jelentősen megkönnyíthetjük.
Kiadós vacsorát készíthetünk, ha van otthon néhány pita, egy doboz csicseriborsó konzerv, és néhány fűszer.
Először is sós vízben megfőzök egy marék bulgurt, majd amikor megpuhult, leszűröm, hűlni hagyom. A csicseriborsót leöblítem, tálba öntöm, és vagy villával dolgozom pépesre, vagy a botmixert vetem be. Ehhez a masszához aztán hozzáadom a főtt bulgurt, ízesítem egy-egy késhegynyi őrölt köménnyel, római köménnyel.
Ha kedveljük a csípőset, chiliporral, borssal is acélozhatunk rajta. Megsózom, hozzáadok egy nagy csokor összevagdalt petrezselymet, és némi citromlé, meg 1 tojás segítségével homogénné keverem. Gombóccá formálom, és bő olajban pirosra sütöm.
Félbevágott pitába töltve, salátalevelekkel, paradicsommal, joghurtos szósszal tálalom.
|
