A kókuszpálma fantasztikus növény: minden része felhasználható, a levelétől kezdve a hajtásain át egészen a termést borító rostokig. Valószínűleg Délkelet-Ázsiából vagy Polinéziából származik, ám ma már a trópusokon mindenütt megtalálható.
A kókusztej a közhiedelemmel ellentétben nem a kókuszdió belsejében található folyadék, az ugyanis a kókuszvíz. Kellemes, de gyakorlatilag teljesen semleges ízű folyadék.
Sokkal izgalmasabb viszont a kókusztej.
Ehhez a gyümölcshúst megreszelik, tejbe vagy vízbe áztatják, végül leszűrik. Ha konzerv kókusztejet vásárlunk, ne ijedjünk meg, ha kiválik a zsiradék. Egy kis felrázás gyorsan egyneműsíti a folyadékot. És használjuk bátran! Bár mi itt Európában inkább csak a reszelt, szárított gyümölcsbéllel, a kókuszreszelékkel vagyunk ismeretségben, a világ nagyobb része elképesztő finomságokat főz a kókusztej felhasználásával.
Azok kedvéért, akik még nem feltétlen rajongói az ázsiai ízvilágnak, megmutatom, hogyan lehet akár egy már-már unalomig ismert desszertet megbolondítani egy konzervdoboznyi kókusztejjel.
10 deka arborio rizst leöblítek, és odateszek főni 2 deci tejben. Közben folyamatosan keverni kell a rizst, ekkor kioldódik belőle a keményítő, így érjük el azt a krémes állagot, amire szükségünk van. Amikor a tejet felszívta, hozzáöntöm a kókusztejet. Amikor a rizs már puha, hozzáadom a cukrot, ízlés szerinti mennyiségben. Egy csipet őrölt kardamom és egy kiskanál vanília kivonat (vaníliarúd kikapargatott belseje) teszi teljessé az ízharmóniát. 2 dl tejszínt habbá verek, és a kihűtött rizsbe keverve fellazítom azt. Üvegtálkákban tálalom. Bármilyen gyümölcsöt kínálhatunk mellé, akár nyersen, akár kicsit megpárolva.
|
