Az egyik legkedvesebb fűszerem a balzsamecet. Ez nem nyelvbotlás volt, az aceito balsamico valóban nem savanyításra, hanem könnyű kezű ízesítésre való. Ez az intenzív ízű finomság az olaszországi Modena tradicionális, eredetvédett terméke. Hagyományosan a fehérszőlőt - egy bizonyos Trebbiano fajtát - a lehető legkésőbb szüretelik le, hogy minél édesebb legyen. Talán mondanom sem kell: a szüret kizárólag kézzel történhet. A mustot sűrűre forralják, majd minimum 12 évre fahordókba zárják. Ahogy az érési folyamat halad előre, és ahogy sűrül a balzsamecet, egyre kisebb hordóba kerül. A végállomás egy legfeljebb 20 literes darab.Az így készült balzsamecet szinte már önmagában is csemege, sajnos cserébe méreg drága. Szerencsére egy kicsit más technológiával sokkal olcsóbb modenai balzsamecetet is készítenek, amelyeket aztán az átlag halandó is megengedhet magának.
Felhasználhatjuk húsokhoz, salátaöntetnek, de desszertek ízesítésére is.
A balzsamecet az az alapanyag, amely a megszokott ételeket is mely kicsit más dimenzióba emeli.
Nézzük például, hogyan használható hagymalekvár készítéséhez.
Lábasba öntök egy deci olajat, ezen kicsit megpirítok két evőkanál nádcukrot. Megtisztítok egy kiló lilahagymát, szálasra vágom és rádobom a cukros olajra. Ekkor veszi kezdetét a türelemjáték - de higgyék el, százszorosan megéri! -, ugyanis a hagymát kis lángon puhára-barnára kell kevergetni, karamellizálni. Amikor sötétbarna, édeskés massza van a lábasban, sózzuk, borsozzuk meg a hagymalekvárt, öntsünk rá 2 evőkanál balzsamecetet, forraljunk rajta egy utolsót, feltéve, hogy még nem nyalakodtuk el főzés közben az egészet.
Húsok mellé kiváló köret, de a büféasztalon is remekül helytáll snackek kiegészítőjeként.
|
